Rob Whittaker és édesanyja saját szemszögükből mesélik el, miként élték meg Rob bipoláris zavarát.
Rob a húszas éveiben kapott bipoláris I. diagnózist. Édesanyja felidézi, hogy fia már gyermekként is rendkívül intenzíven élte meg az érzelmeit, és megszállottan el tudott merülni az őt érdeklő dolgokban – mint például a számítógépes játékok vagy a karate. Tinédzserként azonban rendkívül szélsőséges hangulatingadozások és iskolai magatartási problémák jelentkeztek nála. Rob apjával való válásuk után a kapcsolatuk is megromlott; az édesanya bármilyen próbálkozása ellenére sem találta az utat a fiához.
Amikor Rob a húszas éveiben járt, felhívta az édesanyját az egyik barátja azzal, hogy a fia bajban van. Az anya azonnal autóba ült, és miután megérkezett Robhoz, mentőt kellett hívnia hozzá.
Kórházi kezelés, elhidegülés és a gyógyulás útja
Rob kezdetben nagyon haragudott az édesanyjára, amiért kórházba került, és áldozatnak érezte magát. Ekkor még fel sem fogta, mit élnek át a környezetében lévők. Édesanyja eközben szörnyen aggódott érte, és a történtek hatására ő maga is depressziós tünetektől szenvedett hosszú ideig. Mentális zavarral élő felnőttek édesanyáinak támogatásáról szóló bejegyzésben bővebben is olvashatsz erről a témáról.
Éveken át próbálkoztak a megfelelő gyógyszerek megtalálásával, mivel a korábbi készítmények nem váltak be, és Rob súlyos mellékhatásoktól szenvedett. Édesanyjának szülőként meg kellett tanulnia háttérbe vonulni, és elfogadni, hogy nem szólhat bele Rob minden döntésébe, illetve nem erőltetheti rá a saját elképzeléseit, mert csak vita lett belőle, ami végül ahhoz vezetett, hogy évekig nem beszéltek egymással. Egy elismert, tapasztalt pszichiáter rengeteget segített nekik, mert érthetően elmagyarázta a betegség tüneteit és a gyógyszeres kezelés hátterét.
Diagnózis és a betegség kialakulása
Rob elmondása szerint a bipoláris zavar kialakulása nála egy hosszabb folyamat volt. Először unipoláris depresszióval diagnosztizálták, de meggyőződése szerint a túlzott és rendszeres alkoholfogyasztás váltotta ki nála az első pszichotikus mániás epizódot. Emellett a Zoloft (egy antidepresszáns) szedése is mániás állapotot idézett elő nála. Ezért tartja kiemelten fontosnak, hogy ha valaki rossz hangulat vagy depressziós tünetek miatt orvoshoz fordul, előtte mindenképpen tájékozódjon a hangulatzavarokról, és tegyen fel részletes kérdéseket a szakembernek.
Az édesanya hozzátette: amikor Rob tizenévesen problémákkal küzdött, Ritalint javasoltak neki, de ő szerencsére úgy döntött, hogy nem adja oda a fiának a gyógyszert, mert attól is rosszul lett volna.
Családi háttér
Az édesanya elmesélte, hogy élete során ő maga is többször átélt depressziós időszakokat, és Rob édesapja is mentális problémákkal küzdött. Utólag visszagondolva úgy véli, hogy a volt apósa is bipoláris zavarral élhetett. Nagyon büszke fiára, amiért felépült és másokat is tanít a bipoláris zavarról a podcastjában.
Mára az édesanya megtanulta mérlegelni, hogy kinek és mennyit beszél a fia mentális zavaráról; szerinte sokan nem értik meg a helyzetet, mivel nincs személyes tapasztalatuk ezen a területen. Szülőként számára az tartott a legtovább – éveken át tartó belső munkát igényelt –, míg végül el tudta fogadni: nem volt rossz anya, és nem tehet a fia betegségéről.