Nap: 2026. október 18.

Hipománia tüneteit ellenőrző lista

Olvasási idő 2 percHa valaki szeretné összeírni, melyek a saját tünetei a hipomán szakaszban, abban a kutatók által Európa-szerte használt HCL-32 szűrőteszt segíthet.

Olvasási idő 2 perc

Mindenki életében vannak pörgősebb, vidámabb és lehangoltabb időszakok, ezért is nehéz megfogalmazni vagy tudatosítani, ha valaki épp hipomán időszakon megy keresztül – ennek ugyanis megvannak a maga nagyon pozitív oldalai, de a hátrányai is. Ha valaki szeretné összeírni, melyek a saját tünetei ebben a szakaszban, abban a kutatók által Európa-szerte használt HCL-32 szűrőteszt segíthet. Online formában, angol nyelven itt érhető el a tesztsor.

1. Hogy érzed magad ahhoz képest, ahogy általában szoktad?

  • Sokkal rosszabbul, mint általában
  • Rosszabbul, mint általában
  • Kicsit rosszabbul, mint általában
  • Sem jobban, sem rosszabbul, mint általában
  • Kicsit jobban, mint általában
  • Jobban, mint általában
  • Sokkal jobban, mint általában

2. Más emberek energiaszintjéhez és hangulatához képest a sajátod:

(Ne a mai napot, hanem az általános állapotodat vedd alapul!)

  • Mindig meglehetősen stabil és kiegyensúlyozott
  • Általában magasabb
  • Általában alacsonyabb
  • Gyakran mutat hullámzást (hol jobb, hol rosszabb időszakok váltják egymást)

3. Most próbálj felidézni egy olyan időszakot, amikor a hangulatod „fent” volt! Ebben az időszakban:

(Amikor nem álltál alkohol vagy drogok hatása alatt)

  1. Kevesebb alvásra van szükségem.
  2. Energikusabbnak és aktívabbnak érzem magam.
  3. Több az önbizalmam.
  4. Jobban élvezem a munkámat.
  5. Szociálisabb vagyok (több telefonhívás, több program).
  6. Utazni szeretnék, vagy többet utazom.
  7. Hajlamos vagyok gyorsabban hajtani vagy kockázatosabban vezetni.
  8. Több (vagy túl sok) pénzt költök.
  9. Több kockázatot vállalok a munkámban vagy más tevékenységeim során.
  10. Fizikailag sokkal aktívabb vagyok.
  11. Több tevékenységet vagy projektet tervezek.
  12. Több ötletem van, kreatívabb vagyok.
  13. Kevésbé vagyok szégyenlős vagy gátlásos.
  14. Színesebb vagy extravagánsabb sminket, ruhát viselek.
  15. Többet szeretnék találkozni emberekkel, vagy több emberrel találkozom.
  16. Sokkal jobban foglalkoztat a szex, vagy több a szexuális fantáziám.
  17. Flörtölősebb vagyok, szexuális kalandjaim vannak, és/vagy szexuálisan aktívabb vagyok.
  18. Többet beszélek.
  19. Gyorsabban gondolkodom.
  20. Többet viccelődöm beszéd közben.
  21. Könnyebben elterelődik a figyelmem.
  22. Sok új dologba kezdek bele.
  23. Csaponganak a gondolataim.
  24. Gyorsabban vagy könnyebben végzem el a dolgaimat.
  25. Türelmetlenebb vagyok, könnyebben válik ingerültté a hangulatom.
  26. Kimerítő vagy bosszantó (túl sok) lehetek mások számára.
  27. Kötekedőbb, vitatkozóbb vagyok.
  28. Jobb a hangulatom, optimistábban látom az életemet.
  29. Több kávét iszom.
  30. Többet dohányzom.
  31. Több alkoholt fogyasztok.
  32. Több gyógyszert szedek (nyugtatókat, szorongáscsökkentőket, serkentőket).

Forrás: Psycheducation

A Polar Warriors podcast házigazdája édesanyjával beszélget a bipoláris zavarról

Olvasási idő 2 percRob Whittaker, Polar Warriors, és édesanyja saját szemszögükből mesélik el, miként élték meg Rob bipoláris zavarát.

Olvasási idő 2 perc

Rob Whittaker és édesanyja saját szemszögükből mesélik el, miként élték meg Rob bipoláris zavarát.

Rob a húszas éveiben kapott bipoláris I. diagnózist. Édesanyja felidézi, hogy fia már gyermekként is rendkívül intenzíven élte meg az érzelmeit, és megszállottan el tudott merülni az őt érdeklő dolgokban – mint például a számítógépes játékok vagy a karate. Tinédzserként azonban rendkívül szélsőséges hangulatingadozások és iskolai magatartási problémák jelentkeztek nála. Rob apjával való válásuk után a kapcsolatuk is megromlott; az édesanya bármilyen próbálkozása ellenére sem találta az utat a fiához.

Amikor Rob a húszas éveiben járt, felhívta az édesanyját az egyik barátja azzal, hogy a fia bajban van. Az anya azonnal autóba ült, és miután megérkezett Robhoz, mentőt kellett hívnia hozzá.


Kórházi kezelés, elhidegülés és a gyógyulás útja

Rob kezdetben nagyon haragudott az édesanyjára, amiért kórházba került, és áldozatnak érezte magát. Ekkor még fel sem fogta, mit élnek át a környezetében lévők. Édesanyja eközben szörnyen aggódott érte, és a történtek hatására ő maga is depressziós tünetektől szenvedett hosszú ideig. Mentális zavarral élő felnőttek édesanyáinak támogatásáról szóló bejegyzésben bővebben is olvashatsz erről a témáról.

Éveken át próbálkoztak a megfelelő gyógyszerek megtalálásával, mivel a korábbi készítmények nem váltak be, és Rob súlyos mellékhatásoktól szenvedett. Édesanyjának szülőként meg kellett tanulnia háttérbe vonulni, és elfogadni, hogy nem szólhat bele Rob minden döntésébe, illetve nem erőltetheti rá a saját elképzeléseit, mert csak vita lett belőle, ami végül ahhoz vezetett, hogy évekig nem beszéltek egymással. Egy elismert, tapasztalt pszichiáter rengeteget segített nekik, mert érthetően elmagyarázta a betegség tüneteit és a gyógyszeres kezelés hátterét.


Diagnózis és a betegség kialakulása

Rob elmondása szerint a bipoláris zavar kialakulása nála egy hosszabb folyamat volt. Először unipoláris depresszióval diagnosztizálták, de meggyőződése szerint a túlzott és rendszeres alkoholfogyasztás váltotta ki nála az első pszichotikus mániás epizódot. Emellett a Zoloft (egy antidepresszáns) szedése is mániás állapotot idézett elő nála. Ezért tartja kiemelten fontosnak, hogy ha valaki rossz hangulat vagy depressziós tünetek miatt orvoshoz fordul, előtte mindenképpen tájékozódjon a hangulatzavarokról, és tegyen fel részletes kérdéseket a szakembernek.

Az édesanya hozzátette: amikor Rob tizenévesen problémákkal küzdött, Ritalint javasoltak neki, de ő szerencsére úgy döntött, hogy nem adja oda a fiának a gyógyszert, mert attól is rosszul lett volna.

Családi háttér

Az édesanya elmesélte, hogy élete során ő maga is többször átélt depressziós időszakokat, és Rob édesapja is mentális problémákkal küzdött. Utólag visszagondolva úgy véli, hogy a volt apósa is bipoláris zavarral élhetett. Nagyon büszke fiára, amiért felépült és másokat is tanít a bipoláris zavarról a podcastjában.

Mára az édesanya megtanulta mérlegelni, hogy kinek és mennyit beszél a fia mentális zavaráról; szerinte sokan nem értik meg a helyzetet, mivel nincs személyes tapasztalatuk ezen a területen. Szülőként számára az tartott a legtovább – éveken át tartó belső munkát igényelt –, míg végül el tudta fogadni: nem volt rossz anya, és nem tehet a fia betegségéről.