A mentálhigiénés szemléletváltás
A nemzetközi mentálhigiénés szakmapolitika az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektet a felépülés-központú szemléletmódra, melynek lényege, hogy az egyént a tünetek jelenléte ellenére is segítik a kielégítő és tartalmas élet kialakításában. Ennek egyik – eddig sajnos kevésbé kutatott – területe a sorstárs segítés (peer support), amely alulról szerveződő közösségekből és a „felhasználói mozgalomból” (consumer movement – a pszichiátriai ellátásban érintettek képviseletét ellátó civil érdekvédelmi törekvés) indult ki több évtizeddel ezelőtt.
Az Egyesült Államok legnagyobb, hangulatzavarral élők által alapított szervezetének, a DBSA-nak (Depression and Bipolar Support Alliance) a története 1978-ban kezdődött – meséli Rose Kurland, az egyik alapító. Többen kaptak diagnózist, és olyan közösséget kerestek, ahol hasonló élményeket átélt emberekkel beszélgethetnek, és végül a nappalijában gyűltek össze.
A sorstárs közösségek informális csoportjai – akár a legkisebb településeken is – önkéntes alapon biztosítanak részvételi lehetőséget a mentális zavarral élők számára. További előnyük, hogy a pszichiátriai ellátásban gyakran traumatizált személyek olyan nem szakember társaikkal találkozhatnak, akikkel saját tapasztalataikat és felépüléstörténeteiket hétköznapi nyelven, biztonságos környezetben oszthatják meg. Kutatások szerint a rendszeres résztvevők negatív mentális tünetei enyhülnek, csökken a kórházba kerülés aránya, bővülnek a saját mentális zavarukkal kapcsolatos ismereteik, valamint erősödik bennük az az attitűd (empowerment), hogy saját erőforrásaikkal képesek kezelni az állapotukat. A társas támogatás megélése csökkenti az (ön)stigmatizáció hatásait, és növeli a tagok társadalomhoz tartozásának érzését.
A Journal of Psychosocial Rehabilitation and Mental Health folyóiratban 2025-ben megjelent, A mentális betegséggel élők számára szervezett sorstárs támogató csoportos intervenciók hatékonysága: Szisztematikus áttekintés című kutatás az alábbi intervenciókat vizsgálta: pszichoedukáció, felépülés-orientált megközelítés, készségfejlesztés, valamint stigmaellenes programok. A szerzők megállapítása szerint:
„A hatások azonban az intervenció felépítésétől függően változtak: a strukturált, kézikönyv alapján vezetett programok erőteljesebb tünetcsökkenést eredményeztek, míg a rugalmasabb, sorstársak által vezetett megközelítések a társadalmi kimenetek javulásához járultak hozzá. Figyelemre méltó, hogy a vizsgálatok 78%-a magas szintű részvételt ($\ge 70\%$-os jelenléti arányt) jelzett; ugyanakkor a nemek közötti aránytalanság (a résztvevők $62\%$-a nő volt) korlátozhatja az eredmények általánosíthatóságát.”
Tapasztalati szakértő (peer worker)
Több ország mentális ellátórendszerének tagja az önkéntesként vagy fizetett alkalmazottként dolgozó tapasztalati szakértő (peer worker), aki speciális képzés elvégzése után, formális vagy informális keretek között lép kapcsolatba az ellátást igénybe vevővel. Magyarországon az Ébredések Alapítványnál lehet elvégezni államilag akkreditált képzést. A sorstárs segítő kettős szerepet tölt be a folyamat során: egyszerre van jelen mentális érintettként és segítőként, aki személyes elköteleződéséből fakadóan azon dolgozik, hogy hozzájáruljon mások mentális jóllétének javulásához. A segítő kapcsolatban megélt – akár kölcsönösen is – empátia és megértés erősíti a felek közötti bizalmat.
A tapasztalati szakértő tudása gyakorlatiasabb a pusztán elméleti szakmai tananyagnál; saját felépüléstörténete pozitív modellként szolgál azok számára, akik kétségbeesettek a saját mentális állapotuk miatt. Számos kutatás kimutatta, hogy a mentális érintettek elkötelezettebbek a kezelésük iránt, ha egy sorstárs segítő is bekapcsolódik a folyamatba.
A tapasztalati szakértők csökkentik az egészségügyi rendszer terhelését, képzésük rövid idejű és minimális költséggel jár. Mivel az ország bármely kisebb településén segítséget tudnak nyújtani, javítják az ellátáshoz való hozzáférést, így nagyobb eséllyel érik el azokat a személyeket is, akik a stigmatizáció miatt kerülik az orvosi kezelést. Mivel díjazásuk általában alacsonyabb az egészségügyi szakdolgozókénál, a mentálhigiénés rendszerek részéről kiemelten fontos a folyamatos képzési modell biztosítása és a megfelelő anyagi kompenzáció a személyes jóllét és a munkával való elégedettség fenntartása érdekében.
Ugyanakkor a BMC Digital Health folyóiratban 2025-ben megjelent, Online mentális egészségügyi sorstárs támogatás: a hatás elméleti mechanizmusainak szisztematikus feltérképező áttekintése című cikk szerzői arra is felhívják a figyelmet, hogy:
„A sorstárs segítők egyedi erősségei miatt őket gyakran „tapasztalati szakértőknek” nevezik [61]. A „szakértői” pozíció felvétele azonban vitákat válthat ki a tudás érvényességét illetően [44], mivel sokuk nem rendelkezik mentális egészségügyi szakmai háttérrel. Ráadásul a tapasztalati tudás személyes jellegű, ezért nem alkalmazható általánosan; sőt, előfordulhat, hogy egyes mentális egészségügyi állapotokhoz társuló tüneteket túlságosan leegyszerűsít.”
Emiatt elengedhetetlen, hogy a tapasztalati szakértők számára is biztosított legyen a rendszeres szupervízió és az elérhető szakmai támogatás.
A bipoláris zavarral élők támogatása
Az Ébredések Alapítványnál több mint 15 éve működnek bipoláris zavarral élők számára indított, tapasztalati szakértők által vezetett csoportok. Egy áttekintő tanulmány harminc kutatást elemzett (megjelenési időszak: 1993–2021; több mint kétharmaduk 2010 utáni). Bár a bipoláris zavarral élők 21–33%-a rendszeresen vesz igénybe online vagy személyes sorstársi támogatást, eddig nem született olyan átfogó áttekintő tanulmány, amely kifejezetten a bipoláris zavarral élőkre fókuszálva térképezte volna fel az intervenciók típusait, hatásait és a szubjektív felhasználói tapasztalatokat. A DBSA-ről itt olvasható egy rövid tanulmány.
A különböző mentálhigiénés intervenciós programok főbb lehetőségei:
- Webalapú pszichoedukáció sorstárs támogatással kiegészítve
- Sorstársak által vezetett / facilitált személyes pszichoedukáció
- Közösségi alapú online platformok
- Kombinált / többféle formátumot biztosító programok
- Készségfejlesztés
- Antistigma programok
Egyre sürgetőbbé válik a sorstársi közösségekben rejlő erőforrások kiaknázása és azok további kutatása
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2024-es jelentése szerint minden hetedik, 10–19 éves fiatal küzd valamilyen mentális zavarral.
„A fiatalok jóllétének romlása számos országban megfigyelhető [5]; egy közelmúltbeli felmérés például rámutatott, hogy 2023-ban Angliában minden ötödik, 8–25 év közötti gyermek és fiatal esetében valószínűsíthető volt valamilyen mentális zavar fennállása [6]. A mai fiatalokat gyakran nevezik „digitális bennszülötteknek” (digital natives), akik már a digitális világba születtek, magas szintű technológiai jártassággal rendelkeznek, és aktívan használják a technológiát [7].” Forrás
Erre a korcsoportra jellemző, hogy a stigmatizáció miatt a segítségkérést inkább az online közösségekben lévő társaiktől várják, ahelyett, hogy szakemberhez fordulnának. Kutatások megerősítették, hogy a képzett sorstárs által tartott webalapú pszichoedukációs programok magasabb elköteleződést értek el a fiatalok körében; a csatlakozást leginkább az információhiány gátolta. Az online platformok ráadásul biztosítják az anonimitást, így a fiatalok gyakran olyan mély személyes vallomásokat is megtesznek, amelyeket személyesen nem mernének elmondani.
A sorstárs csoportokkal kapcsolatban az idézett tanulmányok felhívják a figyelmet bizonyos negatív tényezőkre is: néhány „személyes történet” nyomasztóan hathat a résztvevőkre, ezért ennek a nyomon követése kiemelten fontos. Több csoporttag beszámolt arról, hogy rosszabb mentális állapota miatt nem tudott azonosulni a felépült tagok történeteivel, vagy éppen utóbbiakra hatott lehangolóan a társai állapota. Több kutatás rámutatott arra, hogy jelenleg hiányoznak a finomhangolt vizsgálatok annak feltárására, hogy a különböző mentális állapotok hogyan befolyásolják a sorstársi csoportintervenciók hatékonyságát az érintettekre nézve. Különösen az online platformokon fordulhatnak elő ítélkező „trollok”, akiknek a moderálása elengedhetetlen a biztonságos közeg fenntartásához.
Magyarországon is bármikor létre lehetne hozni egy egész országot lefedő online közösséget, több nemzetközi példa is rendelkezésre áll. Az Ébredések Alapítvány közösségi weboldaláról készült tanulmány itt olvasható. Fiatalok számára globális oldal a TalkLife működik. A TogetherAll sorstársközösség platformja háttérében klinikai szakemberek felügyelik a tartalmakat, és krízishelyzet esetén segítenek. Akkreditált tapasztalati szakértők által tartott alkalmakat a HeyPeers platformáján érnek el felhasználók. Továbbá a Sharewell is rendelkezésre áll.