Admin

Milyen egy mániás epizód? Két történettel is illusztrálva

Olvasási idő 3 percA bipoláris zavar I. típusa esetén mániás epizódok is megfigyelhetők. A DSM-5-ben erről csak száraz, szakmai nyelven olvashatunk, amit nem feltétlenül ért meg mindenki, vagy nehezen tudja átültetni a hétköznapi gyakorlatba. Ezért két történet is olvasható arról, hogyan viselkedik és mit él át valaki a mániás szakaszban.

Olvasási idő 3 perc

A bipoláris zavar I. típusa esetén mániás epizódok is megfigyelhetők. A DSM-5-ben erről csak száraz, szakmai nyelven olvashatunk, amit nem feltétlenül ért meg mindenki, vagy nehezen tudja átültetni a hétköznapi gyakorlatba. Ezért két történet is olvasható arról, hogyan viselkedik és mit él át valaki a mániás szakaszban. A hipománia tüneteiről itt lehet olvasni.

A DSM-5 (mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) kritériumai

Legalább 1 hétig fennálló, szinte egész nap jelen lévő emelkedett, ingerlékeny vagy túláradó, csapongó hangulat, amelyhez célirányos, megszállottnak tűnő tevékenység társul. Az alábbi tünetek közül legalább háromnak jelen kell lennie:

Fokozott önértékelés vagy grandiozitás (nagyzási hóbort)
Csökkent alvásigény (az érintett akár 3 óra alvás után is teljesen kipihentnek érzi magát)
Fokozott beszédkésztetés (sokkal beszédesebb a megszokottnál, vagy kényszert érez a folyamatos beszédre)
Rohanó gondolatok (vagy az az érzés, hogy a gondolatai túlságosan felgyorsultak)
Könnyen elterelhető figyelem (a lényegtelen vagy irreleváns külső ingerek gyorsan kizökkentik)
A célirányos tevékenységek fokozódása (a társas kapcsolatok, a munka, az iskola vagy a szexualitás terén)
Pszichomotoros izgatottság (folyamatos mozgásigényben vagy túlzott aktivitásban nyilvánul meg)
Kockázatos tevékenységek vállalása a következmények mérlegelése nélkül (például túlzott költekezés, felelőtlen befektetések)

A tünetek mértéke olyan súlyos, hogy jelentősen rontja a társas kapcsolatokat és a mindennapi funkcióképességet. Pszichotikus tünetek is megjelenhetnek. A tünetegyüttes nem tudatmódosító szerek hatására alakul ki, és gyakran kórházi kezelést tesz szükségessé.

Hogyan néz ki egy mániás epizód a hétköznapokban?

Jack története

Jack 35 éves, tehetséges és sikeres üzletember. A viselkedésében az utóbbi időben drasztikus változás állt be, ami miatt a családtagjai és a kollégái is nagyon aggódnak érte. Jacknek mindig is nagy volt az önbizalma, mostanában viszont azt állítja magáról, hogy ő az iparág legjobb értékesítője, és egy éven belül milliomos lesz.

Egyre több ügyfelet vállal el, és még hétvégén is bejár a munkahelyére. Megemlíti másoknak, hogy az utóbbi időben mindössze 3-4 órát alszik éjszakánként, mégis teljesen kipihentnek és energikusnak érzi magát. A munkamegbeszéléseken rendszeresen félbeszakít másokat, befejezi a kollégái mondatait, és szinte a teljes megbeszélést ő beszéli végig, miközben alig vesz levegőt. Kollégái túl soknak és ellenszenvesnek kezdik érezni a viselkedését.

Amikor a barátaival beszélget, egyik témából a másikba csapong, így ők nehezen tudják követni a gondolatmenetét. Amikor az irodában ülve megpróbál elkezdeni egy feladatot, a körülötte lévő zajok vagy a képernyőjén felbukkanó értesítések azonnal elterelik a figyelmét: végül több dologba is belekezd, de egyiket sem fejezi be. Az irodában folyamatosan fel-alá járkál, miközben a nagy projektjén töpreng.

Ismerőseinek azzal dicsekszik, hogy vett egy méregdrága sportautót, amit a fizetéséből valójában nem engedhetne meg magának. Jelentős hitelkártya-tartozást halmoz fel, mert online befektetésekbe tette a pénzét anélkül, hogy elemezte volna a piaci kockázatokat vagy tanácsot kért volna valakitől.

Jessica története

Jessica 28 éves, grafikusként dolgozik. Mindig is pörgős, szenvedélyes alkat volt, de az elmúlt héten a közeli barátai szerint is furcsán viselkedik. Belekezdett egy új projektbe, amiről azt állítja, hogy ez lesz élete mesterműve. A kollégáinak arról mesél, hogy ő arra született, hogy új alapokra helyezze a grafikai tervezést, a munkatársak szakmai visszajelzéseit pedig teljesen figyelmen kívül hagyja.

Jessica az utóbbi időben éjszakánként mindössze 3-4 órát alszik, mégis kitörő energiája van. Az éjszaka közepén a tervein dolgozik, és szokatlan időpontokban küld hosszú e-maileket a munkatársainak. A beszélgetések során csapong, bőbeszédű, és türelmetlen mások mondandójával szemben. Kollégái el kezdik kerülni őt, mert számukra kellemetlen a viselkedése.

Bár általában könnyen tud koncentrálni, mostanában egy kolléga kérdése vagy egy telefonos értesítés is könnyen kizökkenti, és utána már nem emlékszik rá, mit is csinált éppen. A közelmúltban teljesen kimerítette a hitelkártyakeretét, amikor csúcskategóriás tervezőszoftvereket és méregdrága felszereléseket vásárolt. Emellett a megérzéseire hagyatkozva kockázatos tőzsdei ügyletekbe fektette a pénzét anélkül, hogy bárkivel konzultált volna.

Forrás: Psycheducation

Hipománia tüneteit ellenőrző lista

Olvasási idő 2 percHa valaki szeretné összeírni, melyek a saját tünetei a hipomán szakaszban, abban a kutatók által Európa-szerte használt HCL-32 szűrőteszt segíthet.

Olvasási idő 2 perc

Mindenki életében vannak pörgősebb, vidámabb és lehangoltabb időszakok, ezért is nehéz megfogalmazni vagy tudatosítani, ha valaki épp hipomán időszakon megy keresztül – ennek ugyanis megvannak a maga nagyon pozitív oldalai, de a hátrányai is. Ha valaki szeretné összeírni, melyek a saját tünetei ebben a szakaszban, abban a kutatók által Európa-szerte használt HCL-32 szűrőteszt segíthet. Online formában, angol nyelven itt érhető el a tesztsor.

1. Hogy érzed magad ahhoz képest, ahogy általában szoktad?

Sokkal rosszabbul, mint általában
Rosszabbul, mint általában
Kicsit rosszabbul, mint általában
Sem jobban, sem rosszabbul, mint általában
Kicsit jobban, mint általában
Jobban, mint általában
Sokkal jobban, mint általában

2. Más emberek energiaszintjéhez és hangulatához képest a sajátod:

(Ne a mai napot, hanem az általános állapotodat vedd alapul!)

Mindig meglehetősen stabil és kiegyensúlyozott
Általában magasabb
Általában alacsonyabb
Gyakran mutat hullámzást (hol jobb, hol rosszabb időszakok váltják egymást)

3. Most próbálj felidézni egy olyan időszakot, amikor a hangulatod „fent” volt! Ebben az időszakban:

(Amikor nem álltál alkohol vagy drogok hatása alatt)

Kevesebb alvásra van szükségem.
Energikusabbnak és aktívabbnak érzem magam.
Több az önbizalmam.
Jobban élvezem a munkámat.
Szociálisabb vagyok (több telefonhívás, több program).
Utazni szeretnék, vagy többet utazom.
Hajlamos vagyok gyorsabban hajtani vagy kockázatosabban vezetni.
Több (vagy túl sok) pénzt költök.
Több kockázatot vállalok a munkámban vagy más tevékenységeim során.
Fizikailag sokkal aktívabb vagyok.
Több tevékenységet vagy projektet tervezek.
Több ötletem van, kreatívabb vagyok.
Kevésbé vagyok szégyenlős vagy gátlásos.
Színesebb vagy extravagánsabb sminket, ruhát viselek.
Többet szeretnék találkozni emberekkel, vagy több emberrel találkozom.
Sokkal jobban foglalkoztat a szex, vagy több a szexuális fantáziám.
Flörtölősebb vagyok, szexuális kalandjaim vannak, és/vagy szexuálisan aktívabb vagyok.
Többet beszélek.
Gyorsabban gondolkodom.
Többet viccelődöm beszéd közben.
Könnyebben elterelődik a figyelmem.
Sok új dologba kezdek bele.
Csaponganak a gondolataim.
Gyorsabban vagy könnyebben végzem el a dolgaimat.
Türelmetlenebb vagyok, könnyebben válik ingerültté a hangulatom.
Kimerítő vagy bosszantó (túl sok) lehetek mások számára.
Kötekedőbb, vitatkozóbb vagyok.
Jobb a hangulatom, optimistábban látom az életemet.
Több kávét iszom.
Többet dohányzom.
Több alkoholt fogyasztok.
Több gyógyszert szedek (nyugtatókat, szorongáscsökkentőket, serkentőket).

Forrás: Psycheducation

A Polar Warriors podcast házigazdája édesanyjával beszélget a bipoláris zavarról

Olvasási idő 2 percRob Whittaker, Polar Warriors, és édesanyja saját szemszögükből mesélik el, miként élték meg Rob bipoláris zavarát.

Olvasási idő 2 perc

Rob Whittaker és édesanyja saját szemszögükből mesélik el, miként élték meg Rob bipoláris zavarát.

Rob a húszas éveiben kapott bipoláris I. diagnózist. Édesanyja felidézi, hogy fia már gyermekként is rendkívül intenzíven élte meg az érzelmeit, és megszállottan el tudott merülni az őt érdeklő dolgokban – mint például a számítógépes játékok vagy a karate. Tinédzserként azonban rendkívül szélsőséges hangulatingadozások és iskolai magatartási problémák jelentkeztek nála. Rob apjával való válásuk után a kapcsolatuk is megromlott; az édesanya bármilyen próbálkozása ellenére sem találta az utat a fiához.

Amikor Rob a húszas éveiben járt, felhívta az édesanyját az egyik barátja azzal, hogy a fia bajban van. Az anya azonnal autóba ült, és miután megérkezett Robhoz, mentőt kellett hívnia hozzá.

Kórházi kezelés, elhidegülés és a gyógyulás útja

Rob kezdetben nagyon haragudott az édesanyjára, amiért kórházba került, és áldozatnak érezte magát. Ekkor még fel sem fogta, mit élnek át a környezetében lévők. Édesanyja eközben szörnyen aggódott érte, és a történtek hatására ő maga is depressziós tünetektől szenvedett hosszú ideig. Mentális zavarral élő felnőttek édesanyáinak támogatásáról szóló bejegyzésben bővebben is olvashatsz erről a témáról.

Éveken át próbálkoztak a megfelelő gyógyszerek megtalálásával, mivel a korábbi készítmények nem váltak be, és Rob súlyos mellékhatásoktól szenvedett. Édesanyjának szülőként meg kellett tanulnia háttérbe vonulni, és elfogadni, hogy nem szólhat bele Rob minden döntésébe, illetve nem erőltetheti rá a saját elképzeléseit, mert csak vita lett belőle, ami végül ahhoz vezetett, hogy évekig nem beszéltek egymással. Egy elismert, tapasztalt pszichiáter rengeteget segített nekik, mert érthetően elmagyarázta a betegség tüneteit és a gyógyszeres kezelés hátterét.

Diagnózis és a betegség kialakulása

Rob elmondása szerint a bipoláris zavar kialakulása nála egy hosszabb folyamat volt. Először unipoláris depresszióval diagnosztizálták, de meggyőződése szerint a túlzott és rendszeres alkoholfogyasztás váltotta ki nála az első pszichotikus mániás epizódot. Emellett a Zoloft (egy antidepresszáns) szedése is mániás állapotot idézett elő nála. Ezért tartja kiemelten fontosnak, hogy ha valaki rossz hangulat vagy depressziós tünetek miatt orvoshoz fordul, előtte mindenképpen tájékozódjon a hangulatzavarokról, és tegyen fel részletes kérdéseket a szakembernek.

Az édesanya hozzátette: amikor Rob tizenévesen problémákkal küzdött, Ritalint javasoltak neki, de ő szerencsére úgy döntött, hogy nem adja oda a fiának a gyógyszert, mert attól is rosszul lett volna.

Családi háttér

Az édesanya elmesélte, hogy élete során ő maga is többször átélt depressziós időszakokat, és Rob édesapja is mentális problémákkal küzdött. Utólag visszagondolva úgy véli, hogy a volt apósa is bipoláris zavarral élhetett. Nagyon büszke fiára, amiért felépült és másokat is tanít a bipoláris zavarról a podcastjában.

Mára az édesanya megtanulta mérlegelni, hogy kinek és mennyit beszél a fia mentális zavaráról; szerinte sokan nem értik meg a helyzetet, mivel nincs személyes tapasztalatuk ezen a területen. Szülőként számára az tartott a legtovább – éveken át tartó belső munkát igényelt –, míg végül el tudta fogadni: nem volt rossz anya, és nem tehet a fia betegségéről.

Mentális zavarral élő felnőttek édesanyáinak támogatása

Olvasási idő 3 percAz International Bipolar Foundation egyik podcast-epizódjában Dr. Judith Smith beszél a saját kutatásáról, valamint a Difficult: Mothering Challenging Adult Children Through Conflict and Change (Nehéz helyzetben: Kihívást jelentő felnőtt gyermekek anyaként való támogatása konfliktusok és változások idején) című könyvéről.

Olvasási idő 3 perc

Az International Bipolar Foundation podcastjának egyik epizódjában Dr. Judith Smith beszél a saját kutatásáról, valamint a Difficult: Mothering Challenging Adult Children Through Conflict and Change (Nehéz helyzetben: Kihívást jelentő felnőtt gyermekek anyaként való támogatása konfliktusok és változások idején) című könyvéről.

Dr. Smith elmondja, hogy a mentális zavarral élő emberek milliói mögött gyakran láthatatlanok maradnak a szülők. Rájuk sok esetben óriási teher hárul: rendkívül nehéz döntéseket kell meghozniuk, és a saját szükségleteiket folyamatosan háttérbe szorítják a gyermekükével szemben. A kutató ötven 60 év feletti édesanyával készített interjút, akiknek súlyos mentális zavarral és/vagy függőséggel küzd a gyermeke.

Smith tapasztalatai szerint a legnehezebb helyzet akkor alakul ki, amikor a gyermek – aki sokszor 30 és 50 év közötti felnőtt – nem tud hol lakni, és az anya befogadja őt.

A mindennapok nehézségei és az érzelmi teher

Az édesanyák beszámolói alapján felnőtt gyermekeik közül sokan hangulatzavarral küzdenek, nem vesznek részt a házimunkában, szinte semmiben sem segítenek, és gyakran keverednek konfliktusba az anyjukkal, némely esetben agresszívak is. Sokszor elutasítják a gyógyszeres kezelést, így az édesanyára hárul a tünetek folyamatos nyomon követése, mert attól tart, hogy a gyermeke mániás epizódba kerül vagy öngyilkossági kísérletet követ el.

A szülők sok esetben úgy érzik, hogy a gyermekük hálátlan velük szemben, miközben belül folyamatosan azon őrlődnek, vajon jó anyák voltak-e, és mit kellett volna másképp csinálniuk, hogy ne alakuljon így az életük. Sokuk küzd azzal az ellentmondásos helyzettel, hogy bár szeretik a gyermeküket, a viselkedését már képtelenek elviselni, és legszívesebben elküldenék otthonról – ám ettől visszatartja őket a félelem, hogy a gyermekük hajléktalanná válik.

Elszigetelődés és belső konfliktusok

A történtek hatására sok édesanyánál depressziós tünetek jelentkeztek, és rendkívül magányosnak érezték magukat. A többi családtag és a barátok ugyanis gyakran nem értették, miért nem húznak határokat, vagy miért veszik ennyire komolyan a helyzetet. Sajnos a szakemberek részéről is kioktató, elutasító reakciókkal találkoztak. Sokan úgy érezték, hogy teljesen cserben hagyta őket az egészségügyi és szociális ellátó rendszer.

Az édesanyák folyamatosan belső dilemmákkal küzdenek:

„Hogyan lehetek jó anya úgy, hogy közben saját magamra is vigyázok?”

„Szeretem a gyermekemet, de a viselkedését nem tudom elfogadni.”

„Segíteni szeretnék, de nem tudom irányítani a mentális zavarát.”

„Nem szeretném az utcán látni, de szörnyen félek vele egy fedél alatt élni.”

Több szülő beszámolt arról is, hogy végül akkor nem maradt más választásuk, és kénytelenek voltak elküldeni a gyereket, amikor az fizikailag bántalmazta őket vagy más családtagot; amikor a saját otthonukban drogozott; vagy amikor a 69-70 éves szülőnek már a saját egészsége látta kárát a helyzetnek, és a nyugalom megőrzése érdekében kénytelen volt meghozni ezt a döntést.

A sorstárs közösség megtartó ereje

Bár nincsen egyértelmű recept arra, hogyan kellene a szülőknek kezelniük ezeket a nehéz helyzeteket, az interjúalanyok tapasztalatai és a kutatási eredmények azt mutatják, hogy egy sorstárs közösség rendkívül sokat segíthet.

Egy ilyen csoportban a résztvevők végre nem érzik magukat egyedül:

Senki nem ítéli el őket, amikor megosztják, min mennek keresztül.

Enyhül bennük a szégyenérzet és az önhibáztatás, mert látják, hogy más szülők is hasonlóan nehéz helyzeteken mennek keresztül.

Elfogadó közegben könnyebben tudnak őszinték lenni önmagukhoz, és képesek elindulni a fejlődés útján.

Apró lépésekben haladva a szülők egy idő után képesek lesznek arra, hogy saját magukra is időt szánjanak, és egészséges határokat szabjanak a mindennapokban.

Magyarországon az AL-ANON közösség nyújt segítséget függők hozzátartozóinak.

Perimenopauza hatása a bipoláris zavarra

Olvasási idő 2 percA Bipolar Disorders című nemzetközi tudományos folyóiratban jelent meg 2026-ban Jana Radosavljevic, Deniz Bengi és Benicio N. Frey áttekintő tanulmánya, amely a 2018. január és 2026. augusztus között publikált, a perimenopauza és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgáló kutatásokat elemzi. A szerzők célja az volt, hogy átfogó képet adjanak erről a szakterületről, amely korábban kevesebb figyelmet kapott.

Olvasási idő 2 perc

A hormonális változások negatívan befolyásolják a bipoláris zavart

A Bipolar Disorders című nemzetközi tudományos folyóiratban jelent meg 2026-ban Jana Radosavljevic, Deniz Bengi és Benicio N. Frey áttekintő összefoglaló tanulmánya, amely a 2018. január és 2026. augusztus között publikált, a perimenopauza és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgáló kutatásokat elemzi. A szerzők célja az volt, hogy átfogó képet adjanak erről a szakterületről, amely korábban kevesebb figyelmet kapott.

Fokozott kockázat a hormonális átmenetek idején

A nők a fiatal felnőttkorban, valamint 45 és 54 éves koruk között – ami egybeesik a perimenopauza időszakával – fokozottan kitettek a bipoláris zavar kialakulásának. A reproduktív életszakaszban lévő nőknél kétszer akkora a súlyos depresszió előfordulásának kockázata, mint az azonos korú férfiaknál; ez a veszély különösen a szülés utáni időszakban és a perimenopauza idején szembetűnő.

A menopauza időpontja az utolsó menstruációt követő 12. hónaptól tekinthető véglegesnek. Az ezt megelőző nagyjából 5 éves időszak a perimenopauza (menopauza körüli időszak), amely átlagosan a 47. életév körül kezdődik. Erre a szakaszra gyakran jellemzőek a hőhullámok, az éjszakai izzadás, az alvás- és szexuális zavarok, valamint a hangulati ingadozások.

Mit mutatnak a kutatási eredmények?

Fokozódó tünetek: A korábban diagnosztizált nőknél a menopauza körüli időszakban inkább a szorongás és a depresszió súlyosbodása tapasztalható, míg a mániás és hipomániás epizódokkal kapcsolatban nem találtak egyértelmű összefüggést.

Szülés utáni és menstruációhoz kötődő kockázatok: A bipoláris zavarral élő nőknél a szülést követően lényegesen nagyobb a depresszió, a mánia vagy a pszichózis kialakulásának veszélye. Esetükben a súlyos premenstruációs tünetek és a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD) is növelik a hangulati epizódok gyakoriságát és a gyors ciklusok előfordulását.

Műtét és korai menopauza: Az utolsó menstruációt követő két évben kétszer gyakoribb az első mániás epizód megjelenése, mint az azt megelőző években. A méheltávolításon (hiszterektómián) átesett nőknél a műtétet követő első évben hatszorosára nő a bipoláris zavar kialakulásának valószínűsége, ez utáni időszakban alacsonyabb, kétszeres kockázatot mértek. A 40 éves kor előtt bekövetkező korai menopauza szintén sérülékenyebbé teszi a nőket a mentális zavarokkal szemben.

További kutatásokra van szükség

A kutatók hangsúlyozzák, hogy alaposabb vizsgálatokra lenne szükség a pszichotróp szerek és a hormonpótló terápia alkalmazásáról bipoláris zavarral élők esetén. Jelenleg ugyanis még hiányosak az ismereteink ezen a területen, ami megnehezíti a leghatékonyabb kezelési módszerek kidolgozását és ezzel a mentális zavarral élő nők életminőségének javítását a perimenopauza időszakában.

Mit tanultunk egymásról a házasságunk alatt?

Olvasási idő 2 percOliver, aki bipoláris zavarral él, és felesége Ellen őszintén és mély szeretettel mesélnek a házasságuk örömeiről és nehézségeiről egyaránt.

Olvasási idő 2 perc

Oliver saját Live Better With Bipolar Youtube-csatornáján feleségével, Ellennel őszintén és mély szeretettel beszélget a házasságuk örömeiről és nehézségeiről egyaránt.

20 évvel ezelőtt találkoztak Mexikóban. Néhány éve éltek együtt, amikor Oliver úgy érezte, hogy abba szeretné hagyni a gyógyszerszedést: gyakran alig tudott kikászálódni az ágyból, és állandó fáradtság gyötörte a lítium miatt. Egy homeopátiás tanácsadó azt mondta neki, hogy a tüneteit maga a gyógyszer okozza, mert mérgezi vele a szervezetét. Végül egy olyan kanadai cég telefonos szolgáltatását vették igénybe, amely a gyógyszerelhagyásban nyújtott segítséget az érintetteknek.

Oliver fokozatosan elhagyta a hangulatstabilizálóját, aminek hatására rendkívül gyorsan pszichotikus epizód alakult ki nála. A feleségét teljesen készületlenül érte a helyzet, mert korábban sosem látta a férjét ilyen állapotban: úgy érezte, képtelen kapcsolódni hozzá, mintha Oliver egy teljesen másik dimenzióban létezett volna. Mivel a férj korábban meg akart szabadulni a gyógyszertől, a felesége támogatni szerette volna őt ebben, és a telefonos segítőkre támaszkodott, akik biztosították őket arról, hogy túljutnak a nehézségeken. Végül azonban a feleség belátta, hogy nincs más út, és pszichiátriai segítséget kért.

A történtek után visszatekintve mindketten úgy látják, hogy óriási hiba volt a gyógyszer elhagyása, mert nagymértékben ez segít Oliver bipoláris zavarát stabilizálni. Ugyanakkor Oliver elmondja, hogy annak idején az orvosok részéről hiányolta az elfogadást, a nyitottságot és a megértést: senki sem magyarázta el neki érdemben, miért veszélyes elhagyni a gyógyszert, ráadásul az orvosok fellépését elutasítónak és agresszívnak érezte. Az interneten is alig volt bármi információ erről a mentális zavarról, a mostani orvosával viszont havonta egyeztet és mindenben segít neki.

Ellen elmeséli, hogy ez az időszak számára is rendkívül megterhelő volt. Miután Oliver felépült, a felesége küzdött kiégéssel, mert nemcsak Olivér epizódját kellett kezelnie, de hosszú ideje nagyon erős migrén is kínozta. Ekkor Oliver ápolta őt, megtapasztalták, hogy kölcsönösen számíthatnak egymásra. Úgy érzik, a bipoláris zavar okozta krízisek összekovácsolták őket, így később könnyebben tudtak megbirkózni azzal is, amikor mindkettejüknél daganatos betegséget diagnosztizáltak.

A feleség úgy véli, a legnehezebb feladat számára az, hogy elválassza egymástól, mi fakad a férje személyiségéből, mi tudható be a gyógyszerek mellékhatásának, és mi a bipoláris zavar tünete. Néha kifejezetten nehéz megtalálni az egyensúlyt, de ha az ember megtanulja nem személyesnek venni a zsörtölődéseket, vagy túllép azon, ha egy családi programot vissza kell mondani Oliver gyengesége miatt, akkor a nehézségek áthidalhatók.

Ellennek óriási segítséget jelent az, hogy több családtagjukra is számíthat, a barátaival bármit megoszthat és a szakemberekkel szorosan együttműködnek.

Stabilizáld a hangulatodat a biológiai órád helyreállításával

Olvasási idő 2 percMinden ember 24 órás cirkadián ritmusa korábban a természethez alkalmazkodva működött. Ezt a belső órát számos külső tényező szabályozza: a környezeti hőmérséklet, a szervezetünket érő napfény mennyisége és időzítése, a fizikai aktivitás, valamint az alvási mintázatunk. A modern életmóddal azonban elszakadtunk a természetes ritmustól, így biológiai óránkat ma már sokkal inkább a szociális kötelezettségeink és kapcsolataink alakítják, semmint a természet

Olvasási idő 2 perc

Minden ember 24 órás cirkadián ritmusa korábban a természethez alkalmazkodva működött. Ezt a belső órát számos külső tényező szabályozza: a környezeti hőmérséklet, a szervezetünket érő napfény mennyisége és időzítése, a fizikai aktivitás, valamint az alvási mintázatunk. A modern életmóddal azonban elszakadtunk a természetes ritmustól, így biológiai óránkat ma már sokkal inkább a szociális kötelezettségeink és kapcsolataink alakítják, semmint a természet – mutat rá Dr. Holly A. Swartz.

A kiszámítható napirend fenntartása különösen kritikus a bipoláris zavarral élők számára, mert az ő belső szabályozó rendszerük lényegesen érzékenyebb. Például míg az átlagember viszonylag könnyen kiheveri az éjszakába nyúló programokat, a bipoláris érintetteknél egyetlen felborult alvási ciklus is ingerlékenységet, koncentrációs zavarokat és gondolkodási nehézségeket okozhat. Ha a napi ritmus egymás után többször is felborul, az könnyen újabb mániás vagy depressziós epizódot válthat ki.

A napi rendszeresség megőrzése vagy az új, egészséges szokások beépítése a mindennapokba azonban kifejezetten nehéz feladat. A biológiai óra egyensúlyban tartásában – és ezáltal a hangulat stabilizálásában – nyújt segítséget a szociálisritmus-terápia (Social Rhythm Therapy – SRT). A módszerhez 2024-ben jelent meg a The Social Rhythm Therapy Workbook for Bipolar Disorder: Stabilize Your Circadian Rhythm to Reduce Stress, Manage Moods, and Prevent Future Episodes című gyakorlati munkafüzet. Önállóan, de saját terapeutájával is feldolgozhatja valaki a könyvben található feladatokat.

Dr. Swartz kiemeli, hogy az SRT a részét képezi az Ellen Frank, Phd által kidolgozott interperszonális és szociálisritmus terápiának (Interpersonal and Social Rhythm Therapy – IPSRT). A kutatásuk szerint ez a módszer igazoltan gyorsítja a hangulati epizódokból való felépülést, és csökkenti a kiújulások gyakoriságát, így kiegészítő terápiaként kifejezetten ajánlott lehet. Az IPSRT hivatalos honlapján egy 8 órás, ingyenesen elérhető online kurzus is található mindazok számára, akik szeretnék alaposabban megismerni a módszert.

Az idegtudós orvosai és szerettei segítségével váltotta valóra álmait

Olvasási idő < 1 Dr. Adrienne Benediktsson első mánis epizódja idején, 2003-ban, került kórházba, miután egy tudományos konferenciáról hazafelé tartva – egy néhány nap alatt kibontakozó mániás epizód következtében – ki akart ugrani a repülőgépből közel 9000 méter magasságban. Szerettei és orvosai segítségével épült fel és váltotta valóra álmait.

Olvasási idő < 1

Dr. Adrienne Benediktsson első mánis epizódja idején, 2003-ban, került kórházba, miután egy tudományos konferenciáról hazafelé tartva – egy néhány nap alatt kibontakozó mániás epizód következtében – ki akart ugrani a repülőgépből közel 9000 méter magasságban.

A diagnózis letaglózta őt és férjét is, teljesen ismeretlen volt számukra ez a téma. A doktori tanulmányainak elvégzése és tudományos karrierje komoly veszélybe került, azonban kollégái és az egyetem támogatása hozzásegítette ahhoz, hogy haladékot kapjon a felépüléshez, és befejezze tanulmányait. Első gyermeke születése után mindössze három héttel kiváló minősítéssel megvédte disszertációját. Nagyon fontosnak tartja, hogy kezelőorvosai végig támogatták őt és a férjét a gyermekvállalásban: a szülés után egy elkülönített részlegben tölthette az időt újszülött kislányával és férjével, ahol szakemberek figyeltek az állapotára.

A videó végén felidézi, hogy a férje, az orvosok és a barátai mellett a sorstársai is rengeteget segítettek neki a gyógyulásban. Mint mondja, a saját betegségéből levont legfőbb tanulság az, hogy legelőször saját magára kell figyelnie – mert csak így tud igazán helytállni anyaként, feleségként, kutatóként, barátként és minden más szerepében.

Önstigma. Hogyan beszélj másoknak a bipoláris zavarodról?

Olvasási idő < 1

Dr. Andrea B. Vassilev pszichoterapeuta, tapasztalati szakértő és mentálisegészség-aktivista – akinek 2026-ban jelent meg Beyond The Bipolar Label: A Workbook to Overcome Self-Stigma, Break Free From Shame & Live Authentically című könyve – ebben a videóban a belsővé tett megbélyegzés (önstigma) veszélyeire hívja fel a figyelmet.

A szakember kifejti, hogy a mentális zavarokkal küzdőket érintő társadalmi előítéleteket az érintettek gyakran saját maguk is internalizálják. Így nemcsak a környezetük általi kirekesztéstől tartanak, hanem saját magukat is elítélik, és mély szégyenérzetet élnek át. Ezek a negatív belső hiedelmek hosszú távon súlyos következményekkel járhatnak, mert magukat a tüneteket is elmélyíthetik.

Videójában a könyve hatodik fejezetét mutatja be, amely négy alapvető kérdés átgondolásához nyújt támpontokat:

Szeretnél-e egyáltalán beszélni bárkinek is a mentális állapotodról?

Kivel szeretnéd ezt megosztani?

Pontosan mit szeretnél elmondani magadról?

Hogyan érdemes mesélned másoknak a bipoláris zavarodról?

A szerző által készített ingyenes munkalap letölthető a newharbinger.com weboldalról: regisztrációt követően a Beyond the Bipolar Label kifejezésre rákeresve, a találati oldalon a „Free Tools” (ingyenes eszközök) fül alatt érhető el a segédanyag.

Dr. Vizin Gabriellával és Kácsor Zsolttal készült interjú

Olvasási idő 2 percKadarkai Endre Dr. Vizin Gabriellával pszichológussal és Kácsor Zsolt újságíróval a bipoláris zavarról beszélgetett

Olvasási idő 2 perc

A videó első felében Kadarkai Endre Dr. Vizin Gabriella klinikai szakpszichológussal, pszicho- és sématerapeutával, habilitált egyetemi docenssel beszélget a bipoláris zavar természetéről.

A szakember rámutat, hogy a kórképnek több típusa létezik, és mivel számos más mentális zavarral összetéveszthető, a diagnózis felállítása gyakran kifejezetten nehéz. Leginkább a borderline személyiségzavarhoz hasonlít, a fő különbség azonban az időtartamban rejlik: míg a borderline érintettek akár egyetlen napon belül is megjárhatják a legszélsőségesebb érzelmi hullámvasutat, a bipoláris zavarban szenvedőknél ezek a hangulati időszakok elmélyültebbek, és lényegesen tovább – hetekig vagy akár hónapokig – tartanak.

A betegség kialakulásában a genetikai tényezők mellett a korábbi traumák, például a gyermekkori érzelmi bántalmazás is jelentős szerepet játszanak. Az érintettek életében először a depressziós epizódok jelentkeznek a leggyakrabban, amelyek többnyire a késő serdülőkorban bukkannak felszínre.

Dr. Vizin Gabriella hangsúlyozza, hogy bipoláris zavar esetén elengedhetetlen a pszichiáterrel való együttműködés, amit mindenképpen célszerű pszichoterápiával is kiegészíteni. A kognitív viselkedésterápia segítségével a páciens jobban megértheti saját működését, megtanulhatja szabályozni az érzelmeit, és hatékony stratégiákat alakíthat ki a különböző epizódok kezelésére.

A szakember riasztó statisztikákra is felhívja a figyelmet: az emberek mintegy 18%-a él át legalább egy depressziós epizódot élete során, és a kezeletlen depresszió esetén kiemelkedően magas az öngyilkossági kísérletek száma. A statisztikák szerint átlagosan minden ötödik bipoláris zavarral érintett személy kísérel meg öngyilkosságot.

A beszélgetés második felében Kácsor Zsolt újságíró, a Pokoljárás Bipoláriában című könyv szerzője osztja meg személyes tapasztalatait. Sokáig ő sem tudta magáról, hogy mentális zavarral küzd. 1996-ban váratlanul lebénult a bal oldala, és bár számtalan kivizsgáláson vett részt, a fizikai okot nem találták meg – mígnem egy neurológus pszichiáterhez irányította. Ekkor derült ki, hogy bipoláris zavar áll a tünetei háttérben.

Eleinte abban reménykedett, hogy teljesen meggyógyulhat, ezért három alkalommal is megpróbálta abbahagyni a gyógyszerszedést. Ezt azonban senkinek sem ajánlja, mert a leállást követően minden alkalommal fél-egy évig tartó, szörnyű állapotba került. Zsolt a videóban részletesen is mesél a saját tüneteiről és a betegséggel való küzdelméről.

Kiemelt kép: Unsplash